Cikk
A bendőfolyadék metilénkék-redukciós próbája
Egy frissen végzett állatorvosnő telefonál egy gazdaságból, kezében egy kék kémcsővel. Tíz perce metilénkéket adott a bendőfolyadékhoz, de a kék szín még mindig megvan. Azt kérdezi, hogy adjon-e több festéket a tehénnek.
Ez a kérdés téves elképzelésről árulkodik. A bendőfolyadék metilénkék-redukciós próbájában a festék a kémcsőbe kerül, soha nem az állatba. A teljes vizsgálat a kémcsőben zajlik. A kék szín eltűnéséhez szükséges idő a mintában lévő mikrobákról ad információt, nem arról, hogy milyen kezelésre van szüksége az állatnak.
A félreértés érthető, mert a metilénkék három különböző állatorvosi helyzetben is előfordul. Ez a cikk elkülöníti ezeket, és bemutatja, hogyan értelmezhető a redukciós idő a pH-val, a protozoonokkal, a mintavétel minőségével és a klinikai tünetekkel együtt.
Mit mér valójában a próba?
A metilénkék oxidált állapotban kék, redukált állapotban pedig csaknem színtelen. Az egészséges állat friss bendőfolyadéka erősen redukáló hatású, mert az anaerob baktériumok aktívan fermentálják a takarmányt. Ha az ilyen folyadékba kis mennyiségű festéket keverünk, a baktériumok anyagcseréje néhány percen belül eltünteti a színt.
A működési elv tehát egyszerű: az aktív anaerob flóra gyorsan, az inaktív vagy károsodott flóra lassan tünteti el a kék színt. A rövid idő az adott minta nagyobb redukáló kapacitását jelenti. A megnyúlt idő csökkent mikrobiális aktivitásra utal, feltéve, hogy a mintavétel és a mintakezelés megfelelő volt.
A próba nem méri közvetlenül a bendő redoxpotenciálját. Egy szarvasmarhákon végzett módszertani vizsgálat, amely a redukciós próbát közvetlen millivoltmérésekkel hasonlította össze, nem talált lineáris korrelációt a redukciós idő és a mért redoxpotenciál között. A szerzők arra jutottak, hogy a kettő nem tekinthető ugyanazon változó egymással felcserélhető mérési eredményének. A teljes összehasonlítás összefoglalója a PubMed oldalán olvasható. A redukciós próbára a mikrobiális populáció működését vizsgáló tesztként gondoljunk, ne olcsó elektródaként.
A Merck/MSD leírása a kérődzők egyszerű emésztési zavaráról a megnyúlt redukciós időt a rendellenes bendő-pH-val és a protozoonok csökkent számával együtt értékeli. Egyetlen érték sem alapozza meg a diagnózist. Az eredmények együttes mintázata igen.
Szokásos eljárás az állat mellett
Az egyes képzőhelyek protokolljai kissé eltérnek, ezért jegyezzük fel a pontos térfogatokat és az alkalmazott hőmérsékletet, és csak azonos protokoll szerint kapott eredményeket hasonlítsunk össze. Egy széles körben oktatott változat a következő:
- Gyűjtsünk legalább 10–20 mL friss bendőfolyadékot, a lehető legkevesebb nyállal, levegővel való érintkezéssel és lehűléssel. Végezzük el mielőbb a vizsgálatot.
- Készítsünk 0.03 százalékos metilénkékoldatot, amely mL-enként 0.3 mg metilénkéket tartalmaz.
- Adjunk hozzá a folyadék térfogatának 5 százalékával megegyező térfogatú festékoldatot. Ez 20 mL folyadékhoz 1.0 mL, vagy 10 mL folyadékhoz 0.5 mL festékoldatot jelent. Mindkét esetben ugyanaz a folyadék és a festékoldat térfogataránya: 20 az 1-hez.
- Tartsunk meg egy második kémcsőben ugyanebből a mintából kezeletlen folyadékot színkontrollként.
- Óvatosan keverjük össze, azonnal indítsuk el az időmérést, és tartsuk a kémcsövet testhőmérséklet közelében, a helyi protokolltól függően körülbelül 37–39 Celsius-fokon.
- Jegyezzük fel, mennyi idő alatt válik a vizsgált kémcső színe a kontrolléval azonossá. A levegővel érintkező felszínen vékony kék gyűrű maradhat, mert az oxigén ott újra oxidálja a festéket. Ne várjuk meg ennek a gyűrűnek az eltűnését.
A metilénkék redoxkémiája magyarázza meg, miért fontos itt az oxigén. Az erőteljes rázás, a széles nyílású, nyitott kémcső vagy a hosszú várakozás oxigént enged a mintába, és a festék tovább marad kék, mint ameddig magában a bendőben maradna. Ugyanezért fontosak a bendőfolyadék szennyeződésmentes mintavételi technikájának részletei is. A nyál hígítja a mintát és emeli a pH-t, ezért gyomorszondás mintavételnél sok állatorvos eldobja az első adagot, ha a rendelkezésre álló mennyiség ezt lehetővé teszi.
Mit mérnek a különböző megfigyelések?
A redukciós idő csak egyetlen kérdésre ad választ. Az alábbi bendővizsgálati táblázat bemutatja, hogy az állat mellett végzett egyes megfigyelések mivel járulnak hozzá az értékeléshez. A teljes sort vegyük figyelembe, ne csupán egyetlen cellát.
| Megfigyelés | Mit mér? | Jellemző lelet az állat melletti vizsgálatkor | Gyakori zavaró tényezők |
|---|---|---|---|
| Metilénkék-redukciós idő | A mintában lévő anaerob baktériumok funkcionális redukáló aktivitása | Szarvasmarháknál gyakran 2–6 perc; juhoknál és kecskéknél gyakran gyorsabb, a megfelelő aktivitás gyakorlati határértékeként 6 percet használnak, a 10 percen túli idők pedig kifejezetten rendellenesek | Hideg, késve vizsgált, levegőztetett vagy nyállal hígított minta; kevés szubsztrát elhúzódó étvágytalanság után; szájon át adott antimikrobiális szerek; eltérő festékarányok vagy hőmérsékletek mellett kapott eredmények összehasonlítása |
| Bendő-pH | Kémiai környezet, sav- vagy lúgterhelés | Tömegtakarmánnyal etetett szarvasmarháknál gyakran 6.0–7.2 körüli; a kiskérődzőkről szóló szakkönyvek gyakran körülbelül 6.5–7.5 értéket említenek; a takarmány és az etetés óta eltelt idő módosítja az értéket | A nyálszennyeződés emeli a gyomorszondával vett minták pH-ját; a mintavétel utáni szén-dioxid-veszteség; a gabonaetetés csökkenti a pH-t |
| A protozoonok száma és mozgékonysága | A csillós protozoonok populációjának épsége, különösen a zavaró hatásokra érzékeny nagy alakoké | Sok, különböző méretű élőlény, élénk, irányított mozgással egy meleg, friss cseppben | A lehűlés lassítja a mozgást; súlyos acidózis esetén a protozoonok eltűnhetnek; a késlekedés miatt a normális minta is renyhének tűnhet |
| Szag, szín és állag | A fermentáció jellege és a szennyeződés | Enyhén aromás szagú, zöldesbarna, kissé viszkózus folyadék | Rothadó vagy savanyú szag súlyos diszbiózis esetén; vizes vagy erősen nyálas folyadék hibás mintavétel után |
| Bendőösszehúzódások és étvágy | Az előgyomrok működése és a takarmányfelvétel az állat egészének szintjén | Rendszeres összehúzódások és folyamatos kérődzés élénk állatnál | Közelmúltbeli takarmányadag-váltás, fájdalom, kiszáradás, szisztémás betegség |
A lényeg a táblázatban van. A megnyúlt redukciós idő renyhe protozoonmozgással, rendellenes pH-val és gyenge összehúzódásokkal együtt valóban csökkent mikrobiális aktivitásra utal. Ha viszont egy élénk, kérődző állatnál a protozoonok mozgása élénk, és csak a redukciós idő megnyúlt, az inkább a mintára, nem pedig a bendőre tereli a gyanút. Mielőtt intézkednénk, ismételjük meg a mintavételt.
Az idő értelmezése a pH-val és a kórelőzménnyel együtt
A kiindulási állapotot a takarmány határozza meg. Az abrakban gazdag adagok gyorsan fermentálódnak, és körülbelül egy perc alatt eltüntethetik a festék színét, míg szénaalapú takarmányozásnál ez még egészséges állatokban is több percet vehet igénybe. A rövid idő tehát önmagában nem bizonyít jobb egészségi állapotot. Azt mutatja, hogy több fermentálható szubsztrát találkozott aktív mikrobákkal.
A súlyos gabonatúlevés felborítja ezt az egyszerű összefüggést. A szénhidrátok fermentációja kezdetben intenzív lehet, majd a savas károsodás visszaszorítja a normális flórát és a protozoonokat, a redukciós idő pedig megnyúlik. Ezért mondja az egyik oktatási szabály, hogy a próba nem érvényes, ha a bendő pH-ja körülbelül 5.5 alatt van. Ekkorra már megváltozott a vizsgált flóra.
Gyakorlati útmutató az eredmények mintázatához:
- A normális pH és a körülbelül 6 percen belüli redukció funkcionálisan aktív flórára utal.
- A normális pH és a jelentősen megnyúlt redukció étvágytalanságból, antimikrobiális hatásból vagy nem megfelelő mintából eredő inaktivitásra utal.
- A magas pH és a megnyúlt redukció gyakran követi az elhúzódó étvágytalanságot, amikor kevés a szubsztrát, de számolni kell a szondás mintavételből eredő nyálszennyeződéssel is.
- Az alacsony pH és a protozoonok csökkent aktivitása szénhidrátokkal összefüggő diszbiózis gyanúját veti fel. Ebben segítséget nyújtanak a bendő-pH értelmezésére vonatkozó iránymutatások. Az 5.5 alatti értékek általános elesettséggel együtt nem egyszerű emésztési zavarra, hanem gabonatúlevésre és súlyos acidózisra utalnak.
Mindig rögzítsük a közelmúltban szájon át adott tetraciklineket, a takarmányban alkalmazott ionoforokat, a tartós szisztémás antimikrobiális kezeléseket, a hirtelen takarmányadag-váltásokat, az étvágytalanság időtartamát és a vízfelvételt. Az MSD kézikönyve külön figyelmeztet arra, hogy a szájon át adott tetraciklinek jelentősen visszaszoríthatják a bendő mikroflóráját. Az ionoforok szándékosan módosítják a baktériumpopulációkat. E kórelőzmény nélkül a megnyúlt idő nem értelmezhető.
A mintavétel minőségét ugyanilyen súllyal kell figyelembe venni. Kontrollált vizsgálatok szerint az ugyanazon állatokból gyomorszondával vett minták pH-ja magasabb, illózsírsav-tartalma pedig alacsonyabb volt, mint a kanülön keresztül vett mintáké, nagyrészt a nyál miatt. A mintavétel után 60 perccel a redukciós idő minden vizsgált mintatérfogatnál jelentősen megnyúlt, és a kis minták voltak a leginkább érintettek. Gyűjtsünk legalább 10 mL-t, vizsgáljuk meg 30 percen belül, a redukciós próbát a vizsgálatok elején végezzük el, tartsuk melegen a mintát, és minimalizáljuk a levegővel való érintkezést.
Három felhasználás, amelyet nem szabad összekeverni
Ugyanaz a festék, három különböző rendszer.
Az első az itt leírt bendőfolyadék-vizsgálat. A vizsgálati anyag a levett bendőfolyadék. A festéket in vitro, 0.03 százalékos oldat formájában adjuk hozzá. A végpont az elszíntelenedésig eltelt idő. A cél a mikrobiális redukáló aktivitás értékelése.
A második az élő kérődzőnek adott metilénkék. A bevett példa a methemoglobinémiával járó nitrát- vagy nitritmérgezés intravénás kezelése, amelyben a gyógyszer helyreállítja a hemoglobin működését. Erre az adagolásra, a készítmény összetételére, a maradékanyagokra és a várakozási időre vonatkozó szabályok érvényesek. Ennek a döntésnek semmi köze a kémcsőben mért időhöz. Ha a festéket egy adott eljárásban in vivo jelzőanyagként használják, a lényeg az, hogy hová jut el a festék, nem pedig az, hogy a bendő mikrobái milyen gyorsan redukálják.
A harmadik a tej redukciós próbája. A vizsgálati anyag a tej. A festéket a tejmintához adják. A kék szín gyors eltűnése általában nagyobb mikrobiális aktivitást és rosszabb eltarthatóságot jelez, míg a lassú redukció jobb minőségre utal. Ez az élelmiszer-mikrobiológia és a tejminőség-vizsgálat körébe tartozik, nem a bendőgyógyászatéba, és nem baktériumszám-meghatározás.
Az egyértelmű megnevezések segítenek elkerülni a hibákat: a bendőfolyadék redukciós ideje, szisztémás metilénkék-kezelés vagy jelzőanyagként való használat, illetve a tej redukciós próbája. A biztonsági szabály egyetlen mondatban összefoglalható. A bendőfolyadék-vizsgálathoz használt festék a laboratóriumi kémcsőben marad, amelyet a vizsgálat után el kell dobni. A próba elvégzéséhez soha nem adjuk be az állatnak.
Rövid szabály a gazdaságból érkező telefonhíváshoz
Egységesítsük a festékoldatot 0.03 százalékra, és használjunk 1 rész festékoldatot 20 rész folyadékhoz. A friss folyadékot testhőmérséklet közelében, kezeletlen kontrollhoz viszonyítva vizsgáljuk, és a perceket a pH-val, a protozoonok mozgékonyságával, a mintavétel minőségével, a takarmánnyal, a gyógyszerekkel, az összehúzódásokkal, az étvággyal, a bélsárral és a hidratáltsággal együtt értékeljük. Egy elszigetelt számérték soha nem diagnosztizál emésztési zavart. Az egybehangzó eredmények mintázata igen.