Cikk
Eozin-metilénkék agar: elv, összetétel és értelmezés

Egy hallgató kivesz egy EMB-lemezt az inkubátorból, majd megtorpan. Több telep szinte fekete, fémesen zöld csillogással. A hallgatónak két elmélete van. Vagy szennyeződött a tenyészet, vagy a baktériumok zöld pigmentet termeltek. Mindkét elmélet téves, és mindkettő ugyanannak a hiányzó fogalomnak a következménye.
Az eozin-metilénkék agarlemezt általában EMB agarnak vagy EMB-lemeznek rövidítik. Ez egy szilárd bakteriális tenyésztőközeg, amely eozin Y-t, metilénkéket, tápanyagokat és agart tartalmaz. Nem egyszerűen agarba hígított festőoldat. Olyan összeállított rendszer, amelyben ugyanaz a két festék egyszerre gátolja a nem kívánt mikroorganizmusokat, és a telepszín megváltozásával jelzi a cukor fermentációját. Ha ez a kettős szerep világossá válik, a sötét telepek és az időnként megjelenő zöld csillogás többé nem tűnnek véletlen jelenségnek.
Röviden
Az EMB agar számos Gram-pozitív baktériummal szemben szelektív, és az erőteljes laktózfermentáció alapján differenciál. Az eozin Y és a metilénkék gátolja a Gram-pozitív baktériumokat, míg a laktóz fermentációjából származó sav az eozinból és metilénkékből álló festékkomplex kicsapódását idézi elő a telepeken belül. Az erős savtermelők, például számos Escherichia coli törzs, sötét kékesfeketévé válnak, és visszavert fényben fémesen zöld csillogást mutathatnak. A gyengébben fermentáló baktériumok rózsaszíntől liláig terjedő színt vesznek fel. A nem fermentálók színtelenek vagy áttetszők maradnak. Az EMB komplex, nem definiált táptalaj, mert peptont tartalmaz, és a nitrogén nagy részét a pepton biztosítja. A standard EMB nem tartalmaz szorbitot. A szorbit egy másik szűrési feladathoz tartozik, elsősorban az E. coli O157:H7 kimutatására szolgáló szorbit-MacConkey agarhoz.
Az EMB táptalaj, nem festék
A név okozza az első félreértést. Az eozin-metilénkék elnevezés festőoldatnak hangzik, és a metilénkék valóban egy kationos festék, amelyet mikroszkópiában és egyszerű bakteriális festéshez is használnak. Egy EMB-lemez azonban sokkal többet tartalmaz, mint oldott festéket. A működő rendszer nitrogén- és tápanyagbázist, meghatározott fermentálható cukrot, foszfátpuffert, szilárdítóanyagot, valamint a két festéket tartalmazza alacsony, gondosan kiegyensúlyozott koncentrációban.
Ez az egyensúly lényeges. Ugyanaz a metilénkék, amely egy tárgylemezen megszínezi a sejteket, másképp viselkedik, amikor közel semleges pH-jú agarban eozin Y-nal párosítják, majd egy telep körüli helyi savasodásnak teszik ki. A tágabb festékcsaládról és arról, hogy a katalógusnevek miért lehetnek félrevezetők, lásd a metilkék és metilénkék összehasonlítását. Az EMB és a másik fontos enterális szűrőtáptalaj összehasonlításához lásd az EMB agar és MacConkey agar összehasonlítását.
Két funkció egyetlen festékpárban
A mikrobiológia oktatásában két olyan táptalajfunkciót különböztetnek meg, amelyeket az EMB egyidejűleg valósít meg. A szelektív táptalaj bizonyos mikroorganizmusokat gátol, miközben lehetővé teszi egy célcsoport növekedését. A differenciáló táptalaj lehetővé teszi, hogy a növekedni képes mikroorganizmusok láthatóan eltérő reakciókat mutassanak, általában egy adott szubsztrát metabolizmusa révén. Az olyan standard oktatási források, mint az OpenStax mikrobiológiai fejezete a baktériumok tenyésztésére használt táptalajokról, mindkét fogalmat meghatározzák, az EMB pedig klasszikus példája annak a táptalajnak, amely egyszerre mindkettő.
Az EMB-n a szelektivitást a festékek biztosítják. Az eozin Y és a metilénkék együtt számos Gram-pozitív mikroorganizmust gátol, ezért a lemezen az enterális Gram-negatív baktériumok kerülnek túlsúlyba. Az ASM eozin-metilénkék agar protokollja a táptalajt egyszerre szelektívnek és differenciálónak írja le, és kiemeli, hogy a Gram-pozitív baktériumok erősebb gátlója a metilénkék. A gátlás részleges, nem abszolút, ezért időnként kis Gram-pozitív telepek is megjelenhetnek.
A differenciálás a fermentációból és ugyanebből a két festékből ered. A laktózt fermentáló baktériumok savakat bocsátanak ki a telep környezetében. Ahogy a helyi pH csökken, az eozin és a metilénkék festékkomplexet alkot, amely lerakódik a telepben. A gyenge vagy közepes savtermelés rózsaszín, barna vagy lila növekedést eredményez. Az erős savtermelés sötét kékesfekete növekedést okoz, és ha a lerakódás elég erőteljes, visszavert fényben fémesen zöld csillogás jelenik meg. A zöld szín a lerakódott festék optikai hatása, nem az E. coli által kiválasztott pigment. Érdemes ezt a láncolatot megjegyezni: cukorfermentáció, majd sav, majd alacsonyabb pH, majd festékkomplex-lerakódás, majd sötét telep, végül esetleges csillogás.
Ne cserélje fel a két szerepet. Az EMB nem a laktózfermentálókat szelektálja. A laktóz felhasználása a differenciáló tulajdonság. A festékek által okozott gátlás a szelektív tulajdonság.
Az EMB agar definiált vagy nem definiált táptalaj?
A hallgatók gyakran kérdezik, hogy az EMB agar definiált vagy nem definiált táptalaj-e. A válasz: nem definiált, más néven komplex.
Egy kémiailag definiált táptalaj minden kémiai komponenst pontos koncentrációval sorol fel. Egy komplex vagy nem definiált táptalaj olyan biológiai emésztményt vagy kivonatot tartalmaz, amelynek molekuláris összetétele tételenként változik. Az EMB literenként 10 g peptont tartalmaz, a pepton pedig fehérjehidrolizátum, amely peptidek, aminosavak, ásványi anyagok és növekedési faktorok keverékéből áll. A pepton mennyiségének megadása nem teszi definiálttá a táptalajt, mert magának a peptonnak az összetétele nincs teljesen meghatározva.
Ez a besorolás független a szelektív és differenciáló viselkedéstől. Az EMB egyszerre komplex, szelektív, differenciáló és szilárd. Ez a négy jelző négy különböző kérdésre válaszol: mennyire ismert az összetétel, mely mikroorganizmusok növekedhetnek, a növekvő mikroorganizmusok különbözőképpen néznek-e ki, és milyen fizikai állapotú a táptalaj.
Hivatkozott összetétel: Levine EMB
A receptek eltérnek, ezért jegyezze fel, hogy a laborban melyik EMB-változatot használják. Az oktatásban és az élelmiszer-mikrobiológiában két készítmény dominál. A régebbi Holt-Harris-Teague típus laktózt és szacharózt egyaránt tartalmaz. A Levine EMB laktózt tartalmaz szacharóz nélkül, ezért differenciáló reakciója kifejezetten a laktózra vonatkozik. Az FDA BAM Levine EMB agarra vonatkozó módszere felsorolja az élelmiszervizsgálatokban alkalmazott Levine-összetételt.
| Összetevő literenként | Levine L-EMB, FDA BAM M80 |
|---|---|
| Pepton | 10 g |
| Laktóz | 10 g |
| Dikálium-foszfát | 2 g |
| Eozin Y | 0.4 g |
| Metilénkék | 0.065 g |
| Agar | 15 g |
| Végső pH | 7.1 plus or minus 0.2 |
Az ASM hallgatói protokollja egy kombinált Difco típusú receptet közöl 10 g peptonnal, 5 g laktózzal, 5 g szacharózzal, 2 g dikálium-foszfáttal, 13.5 g agarral, 0.4 g eozin Y-nal és 0.065 g metilénkékkel, pH 7.2 mellett. Az ASM megjegyzi, hogy ez a Holt-Harris-Teague cukorösszetételét ötvözi a Levine-féle peptonnal és foszfáttal. Ennek gyakorlati jelentősége van. Kétcukros EMB-n egy sötét telep szacharózfelhasználást, laktózfelhasználást vagy mindkettőt jelezheti. Levine EMB-n a sötét telep laktózfelhasználásra utal. A Proteus viselkedése jól szemlélteti ezt: az ASM figyelmeztet arra, hogy a Proteus csillogást mutathat szacharózt tartalmazó EMB-n, ha a szétterjedő növekedés gátolt, míg Levine EMB-n általában színtelen marad. Értelmezés előtt ellenőrizze a palackot vagy a mellékelt leírást.
Mely összetevők biztosítják a nitrogént és a szenet?
Gyakori vizsgakérdés, hogy az EMB agar mely összetevői biztosítják a nitrogént. A fő válasz a pepton. A pepton peptideket és aminosavakat, ezáltal szerves nitrogént biztosít, emellett valamennyi szenet, ásványi anyagot és növekedési faktort is. Ez képezi a lemez tápanyag-alapját.
A szándékosan hozzáadott szénhidrát a differenciáló reakció szén- és energiaforrása: Levine EMB-ben laktóz, kétcukros EMB-ben pedig laktóz és szacharóz. A dikálium-foszfát foszfátot biztosít és puffereli a pH-t, így csak jelentős fermentáció képes annyira csökkenteni a helyi pH-t, hogy a festék kicsapódjon. Az agar ebből a szempontból nem szolgáltat tápanyagot. Csak megszilárdítja a lemezt. Az eozin Y és a metilénkék alkotja a szelektív és jelzőrendszert.
A lemez értelmezése: annotált ábra
Az EMB-t visszavert vagy ferde megvilágításban olvassa le, mert így látható a legkönnyebben a csillogás. Minden ismeretlen mintát ugyanazon tétel ismert kontrolljaival hasonlítson össze. Az alábbi ábra a mintázat megtanulására készült szemléltető rekonstrukció, nem élő tenyészetek fényképe.

Ezt az értelmezési logikát használja:
- Sötét kékesfekete telepek, klasszikusan fémesen zöld csillogással: erőteljes laktózfermentáció, E. coli-ra jellemző presumptív mintázat. Erősítse meg más módszerrel, mert a csillogás hiánya nem zárja ki az E. coli jelenlétét, és más erős savtermelők is mutathatnak csillogást egyes készítményeken.
- Rózsaszín, barna vagy lila, gyakran nyálkás telepek a klasszikus csillogás nélkül: lassabb vagy gyengébb fermentáció, az Enterobacter és Klebsiella szokásos mintázata.
- Színtelen, áttetsző, halvány vagy borostyánszínű telepek: nem fermentáló mintázat, a Salmonella, Shigella és Proteus szokásos megjelenése Levine EMB-n.
- Nincs növekedés, vagy csak pontszerű telepek láthatók ott, ahová Gram-pozitív baktériumokat oltottak: várható szelektív gátlás. Áttörő növekedés előfordulhat, és ezt nem szabad differenciáló eredményként értelmezni.
A szín szűrési fenotípus. Irányt ad a Gram-festéshez, oxidázteszthez, biokémiai panelekhez vagy műszeres azonosításhoz. Önmagában soha nem azonosít egy fajt. Ebben segít a másik enterális szűrőtáptalajjal végzett közvetlen összehasonlítás, ezért külön cikk tárgyalja részletesen az EMB és a MacConkey szelekciójának és értelmezésének összehasonlítását.
Előkészítési áttekintés
Dehidratált kereskedelmi EMB esetén kövesse az adott termék gyártói útmutatóját, mert a festéktartalom és a sterilizálási utasítások eltérhetnek. Az ASM típusú összetételnél az ASM eozin-metilénkék agar protokollja előírja az összetevők feloldását, a pH beállítását, az agar feloldásához szükséges forralást, 15 minutes időtartamú autoklávozást 121 degrees Celsius hőmérsékleten, körülbelül 60 degrees hőmérsékletre történő hűtést, a csapadék óvatos visszakeverését a szuszpenzióba, majd a kiöntést. Az FDA Levine-módszere legfeljebb 121 degrees hőmérsékleten végzett sterilizálást és ugyanazt a végső pH-tartományt írja elő. Bizonyos mennyiségű csapadék normális az EMB-ben; ezt finom körkörös mozgatással vissza kell szuszpendálni, nem pedig szennyeződésként eltávolítani.
Aerob körülmények között inkubálja, jellemzően 18 to 24 hours időtartamig, körülbelül 35 to 37 degrees hőmérsékleten, és a laboratórium által meghatározott időpontban olvassa le. Minőségellenőrzéshez általában E. coli-t használnak a sötét, csillogó reakció ellenőrzésére, egy Salmonella törzset és Proteus mirabilis-t a színtelen növekedéshez, Enterobacter vagy Klebsiella aerogenes törzset a nyálkás fermentáló növekedéshez, valamint Staphylococcus aureus-t és Enterococcus faecalis-t a Gram-pozitív gátlás ellenőrzésére. A törzsszámokat és az elfogadási kritériumokat igazítsa a termék mellékletéhez.
Mit kérdeznek valójában a szorbitot említő EMB-kérdések?
Egy másik gyakori vizsgakérdés szerint szorbitot tartalmazó EMB agart használnak valamely kórokozó kimutatására, majd megkérdezi, melyikre. A kérdés alapfeltevését válaszadás előtt korrigálni kell.
A standard EMB nem tartalmaz szorbitot. Az E. coli O157:H7 bevett szorbit-alapú szűrőtáptalaja a szorbit-MacConkey agar, különösen a cefixim-tellurit-szorbit-MacConkey agar. A működés alapja, hogy a legtöbb hétköznapi E. coli gyorsan fermentálja a szorbitot és rózsaszín-pirosra változik, míg a tipikus O157:H7 törzsek lassan vagy egyáltalán nem fermentálják a szorbitot, ezért színtelenek vagy szürkék maradnak, ahogy azt az FDA BAM szorbit-MacConkey agarra vonatkozó módszere ismerteti. Az ASM vagy az FDA bakteriológiai módszereiben nincs ennek megfelelő szabványosított szorbit-EMB. Az FDA hasmenést okozó E. coli kimutatási munkafolyamataiban a Levine EMB kromogén és más megerősítő táptalajok mellett szerepel, de az EMB önmagában nem tudja elkülöníteni a patogén STEC-et a hétköznapi E. coli-tól. Ezért amikor egy kérdés a szorbitot és az E. coli O157:H7-et együtt említi, a szándékolt táptalaj a szorbit-MacConkey, nem az EMB. Magának a metilénkéknek az általános molekuláris hátterét a metilénkék működéséről szóló cikk tárgyalja.
Minden félévben visszatérő buktatók
Először: a csillogás túlértékelése. Az FDA a Levine EMB-n megjelenő tipikus E. coli-t sötét középpontúként írja le, csillogással vagy anélkül. A csillogást erős presumptív jelként kezelje, soha ne bizonyítékként.
Másodszor: az összetétel figyelmen kívül hagyása. A szacharózt tartalmazó lemez kiszélesíti minden sötét telep jelentését. A Levine-lemez ezt laktózra szűkíti. Az eredménnyel együtt jegyezze fel az összetételt a laboratóriumi naplóban.
Harmadszor: a vegyes növekedés egyetlen mikroorganizmusként való értelmezése. Keverékekben az egyik mikroorganizmus felhasználhatja a másik által termelt savakat, ami eltüntetheti a várt csillogást. Az ASM dokumentál ilyen E. coli- és Salmonella-keverékhatást. Válasszon izolált telepeket, és minden morfotípust külön dolgozzon fel.
Negyedszer: túl késői leolvasás. A hosszabb inkubáció lehetővé teszi, hogy a gyengén fermentálók és az áttörő Gram-pozitív baktériumok színt halmozzanak fel, ami elmossa a fermentáló és nem fermentáló csoport közötti különbséget. A telepleírással együtt rögzítse az inkubációs időt.
Ötödször: a gátlás sterilitásként való értelmezése. Az EMB csökkenti a Gram-pozitív baktériumok növekedését. Nem garantálja a teljes hiányukat. Egy kis telep a Gram-pozitív kontroll oltási vonalán rögzítendő terméktulajdonság, nem feltétlenül hallgatói hiba.
A laborasztalnál egy mondatot érdemes megjegyezni. A festékek a Gram-pozitív baktériumok gátlásával szelektálnak, a laktózból származó sav a festéklerakódáson keresztül válik láthatóvá, az összetétel pedig meghatározza, melyik cukorról adhat információt a szín.